Túl messzire mentem a gondolatmeneteimben. Mindent megkérdőjeleztem, ami csak létezett, és odáig jutottam, hogy végül már semminek sem volt értelme. Kiderült ugyanis, hogy logikával ugyan meg lehet fejteni a világot, de az alap célokat és értékeket nem lehet kitalálni. Van tehát a másik oldal, az érzelmi vetülete a dolgoknak. Értelmetlen itt logikus fejtegetésekbe kezdeni, mert akkor visszacsúsznánk a másik oldalra. Az érzéseket gyakorolni kell és át kell élni őket, és ha ez sikerül új értelmet találunk az életben.
Rengeteg kötöttségem volt régen, sok elvárásnak próbáltam megfelelni. Az elvárások olyan emberektől származtak, akiknek fogalmuk sem volt a valódi életről. Most új elvárások vannak, de végre mindegyik a sajátom. És lássuk be ezeknek a legnehezebb megfelelni, mert magunkért áldozatot hozni a legnehezebb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.