Ha komolyan megnézném, hogy ki is vagyok én valójában azthiszem elboruadnék a dolgok láttán. Illuzórikus önképem van magamról, ami önhazúgságokra és valamiféle hőskomplexusra épül. Sokmindent kompenzáltam magamban az évek során, és ezek a dolgok alakítottak ilyenné.
Itt az ideje, hogy egy példaképet tűzzek a szemem elé, egy olyat, aki tényleg valaki, aki sokra viheti, és aki hazúgságok nélkül lehet boldog.
De mi okoz nekem örömet az életben? Örömet okoz a szerelem, a siker, az összetartozás érzése.
Mi lehet siker? Egy jó vizsga, egy jó diploma, egy jó sporteredmény, egy gyönyörű lány szerelme, egy értékes ember barátsága, és egy társaság megbecsülése. Ezek azok a sikerek, amik igazán számítanak. Akadnak másfélék is, amik csak a siker illúzióját keltik. Ilyen például egy egyéjszakás kaland, egy jól megúszott vizsga, száz kill a CS-ben, és hasonó remek dolgok.
Tudatosan kell élnem, el kell indulnom a jó irányba azért, hogy később boldog lehessek. A lényeges dolgokra kell hangsúlyt fektetnem a lényegtelenekkel szemben. Meg kell választanom a szórakozásaimat is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.