Tegnap este pár hónap után újra találkoztam az exemmel. Késtem marha sokat, mert elaludtam, és nem is kértem bocsánatot. Aztán ő nem dohányzó helyre akart menni, én meg dohányzóba, sza elég furán indult, és iszonyú bunkó voltam. Aztán mesélt az életéről. Tele van nagy tervekkel, rengeteget tanul, és nagyon jól áll. Sinen van az élete. Boldognak tűnt, és ez még jobban felbaszta az agyamat. Végig úgy éreztem, hogy el kell tünnöm onnan. Szinte jól esett elválni tőle végül. Eközben én olyan voltam mint egy roncs, akinek semmi sem sikerül. Szörnyű volt. Régen ő volt az, akoivel mindent meg tudtam beszélni, de most már semmit. Nem is figyeltünk egymásra.
Aztán az este folytatásában felugrottam egy haveromhoz, ahol ott volt egy aranyos csaj. Régen is beszéltem vele néha, de most elkezdtem fűzni, és egész jól alakult a dolog. Asszem elhívom randizni, itt az ideje kibujni a burkomból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.