Canned Material

Sok idő eltelt az elmúlt bejegyzésem óta, és ehhez mérten sok minden is történt. Már 33 lányt csókoltam meg, három lányba voltam szerelmes, és öt vagy hat lánnyal jártam.

De most megint egyedül vagyok, de most ez nem egy megoldhatatlan probléma. Itt az ideje megszervezni az életemet, és valami rendszerességet, állandó készenlétet építeni bele.

A terv az, hogy minden pénteken legyen valaki, akit elhívhatok randira. Rengeteg barát barátnőt kell összeszednem ehhez, és állandóan bővíteni kell a kört. Kint voltam amerikában a nyáron, és ahogy hazaértem a felszínesebb kapcsolataim teljesen eltűntek, tehát újra kell építeni a kört.

Egyszerű helyzet elemzést szeretnék összerakni, amiből lehet építkezni.

Ülök az órán, és beszédbe elegyedem egy lánnyal. A téma kezdetben az óra és a tanár. Dög unalom, de egy közös pont. Az órának vége. Most mit csináljak? Halál jó indok:

"Ezen az órán nem ismerek senkit. Megadnád az Msn edet, hogy meg tudjunk osztani anyagokat és infókat?" Totál egyszerű.

Következő helyzet, jóval nehezebb. Ülök a könyvtárban, és rám jön a kanosság. Körülnézek, és egy kedves lányka ott tanul tőlem pár padnyira. Hmm ez nem egyszerű. Ha alattam jár, akkor jó lenne anyagokat ajánlaniu neki mondjuk. Persze megint msn.

Randiztam a lánykával, aki az ez alatti cikkben szerepel. Jó volt, de nem az igazi, de most nem ez a lényeg. Az értékrendem tiszta volt, és majdnemhogy teljes. Önmagamat adtam, és viszonylag keveset hazudtam, illetve talán egyáltalán nem. Sok olyan dologról is beszéltem, amiről ezelőtt nem mertem volna, meg tudtam nyílni, és kiadni azt ami bennem van. Jól esett mit ne mondjak.

Tegnap este pár hónap után újra találkoztam az exemmel. Késtem marha sokat, mert elaludtam, és nem is kértem bocsánatot. Aztán ő nem dohányzó helyre akart menni, én meg dohányzóba, sza elég furán indult, és iszonyú bunkó voltam. Aztán mesélt az életéről. Tele van nagy tervekkel, rengeteget tanul, és nagyon jól áll. Sinen van az élete. Boldognak tűnt, és ez még jobban felbaszta az agyamat. Végig úgy éreztem, hogy el kell tünnöm onnan. Szinte jól esett elválni tőle végül. Eközben én olyan voltam mint egy roncs, akinek semmi sem sikerül. Szörnyű volt. Régen ő volt az, akoivel mindent meg tudtam beszélni, de most már semmit. Nem is figyeltünk egymásra.

Aztán az este folytatásában felugrottam egy haveromhoz, ahol ott volt egy aranyos csaj. Régen is beszéltem vele néha, de most elkezdtem fűzni, és egész jól alakult a dolog. Asszem elhívom randizni, itt az ideje kibujni a burkomból.

Túl messzire mentem a gondolatmeneteimben. Mindent megkérdőjeleztem, ami csak létezett, és odáig jutottam, hogy végül már semminek sem volt értelme. Kiderült ugyanis, hogy logikával ugyan meg lehet fejteni a világot, de az alap célokat és értékeket nem lehet kitalálni. Van tehát a másik oldal, az érzelmi vetülete a dolgoknak. Értelmetlen itt logikus fejtegetésekbe kezdeni, mert akkor visszacsúsznánk a másik oldalra. Az érzéseket gyakorolni kell és át kell élni őket, és ha ez sikerül új értelmet találunk az életben.

Rengeteg kötöttségem volt régen, sok elvárásnak próbáltam megfelelni. Az elvárások olyan emberektől származtak, akiknek fogalmuk sem volt a valódi életről. Most új elvárások vannak, de végre mindegyik a sajátom. És lássuk be ezeknek a legnehezebb megfelelni, mert magunkért áldozatot hozni a legnehezebb.

Az életben három dolog van ami igazán számít. Hogy mi az a három dolog, azt sajnos nem árulhatom el csak úgy. Nem lenne semmi értelme ha megmondanám. Csak bólintanál egyet, hogy ja biztos így van, vagy lelkesen helyeselnél, miközben nem tudod, hogy mit is jelent az amit mondtam.

A megértésnek több lépcsőfoka van. Ezt már a régi emberek is tudták. A fizikát meg lehet érteni egyértelműen, de az érzéseket nem. Ha azt mondanám tudom mi az élet értelme, és elmondanám neked, te nem értenél belőle semmit. Így van ez a megvilágosodással is. Hiába mondaná el az öreg ZEN mester azt amit ő érez csak úgy értheted meg a tanításait, ha te is végig járod azt az utat amin ő már végigment. A ZEN tanításai pont ezért vannak tele béna tanmesékkel, és érthetetlen ellentmondásos viccekkel. Ha majd egyszer ráérzel érteni fogod az egészet.

Én tudom, hogy nekem mi az a három legfontosabb dolog ami számít, kérdés te tudod e, hogy neked mi az? Erre mindenkinek magának kell rájönnie. Sőt mindenkinek kötelessége rájönnie, mert ha nem teszi csak céltalanul fog sodródni az életben, és semmilyen befolyása nem lesz a körülötte zajló világra.

A három legfontosabb dolog az emlékeim, az emberi kapcsolataim, és a jövőm. Mindent e három dolog tökéletesítésére kell szentelnem, azért, hogy boldog lehessek. Nem gondolom, hogy mindenki erre a következtetésre jut, de senki sem téved nagyot, ha mégis.

Az emlékek fontosak, azért, hogy a régi sztorik ne veszhessenek kárba, és azért, hogy mindíg új élményeket keljen szereznem. Az emberi kapcsolatok a kötődést jelentik a szeretetben szerelemben és a barátságban. Végül pedig a jövő, amineka szem előtt tartása fontos, hogy fenntertható legyen a boldogság, és az állandó fejlődés.

A három dolog csak együtt működhet, ha valamelyik hiányzik a másik kettő is tönkremegy.

Ha komolyan megnézném, hogy ki is vagyok én valójában azthiszem elboruadnék a dolgok láttán. Illuzórikus önképem van magamról, ami önhazúgságokra és valamiféle hőskomplexusra épül. Sokmindent kompenzáltam magamban az évek során, és ezek a dolgok alakítottak ilyenné.

Itt az ideje, hogy egy példaképet tűzzek a szemem elé, egy olyat, aki tényleg valaki, aki sokra viheti, és aki hazúgságok nélkül lehet boldog.

De mi okoz nekem örömet az életben? Örömet okoz a szerelem, a siker, az összetartozás érzése.

Mi lehet siker? Egy jó vizsga, egy jó diploma, egy jó sporteredmény, egy gyönyörű lány szerelme, egy értékes ember barátsága, és egy társaság megbecsülése. Ezek azok a sikerek, amik igazán számítanak. Akadnak másfélék is, amik csak a siker illúzióját keltik. Ilyen például egy egyéjszakás kaland, egy jól megúszott vizsga, száz kill a CS-ben, és hasonó remek dolgok.

Tudatosan kell élnem, el kell indulnom a jó irányba azért, hogy később boldog lehessek. A lényeges dolgokra kell hangsúlyt fektetnem a lényegtelenekkel szemben. Meg kell választanom a szórakozásaimat is.

Ahhoz, hogy ki merjem mutatni érzéseimet, rendben kell lennem önmagammal. Amíg ez nincs meg nem várhatom el senkitől, hogy szeressen. Elég ha csak az önbizalmam van a helyén, és rájövök arra, hogy szerethető vagyok.

De milyen is a jó szeretet? Nehéz kérdés. Aki szeret valaki mást az törődik vele, de ezt úgy teszi, hogy tiszteletben tartja a másik ember függetlenségét. Csak úgy szerethetünk valakit, ha megbocsájtjuk neki a hibáit, és nem próbáljuk őket folyton kijavítani. Akit szeretünk, az bármikor számíthat ránk jóban és rosszban, és ezt úgy teheti, hogy mi folyton, mintha kitalálnánk a gondolatait azt tesszük ami a másiknak jól esik.

Ez biztos közhely, de össze kell szednem a dolgot, hogy tudjam miről van szó.

Visszatérve a jó kis hétvégémre, kiderült számomra, hogy a szeretet lehet könnyebb dolog is, mint aminek eddig tűnt. Nem csak abból a döglődésből állhat amit a családom produkál. Nálunk mindenki iszonyú önző, mindenki félti a saját seggét, és senki nem tud a másikra kritika nélkül nézni. Utálok haza menni, titkolózom még a legapróbb dolgokban is, mert tudom, hogy akármi van csak kritikát kaphatok. Még a szeretetemet is titkolnom kell otthon, mert ha kimutatnám furcsa tekintetekkel válaszolnának rá.

Azt tanultam meg tehát, hogy a szeretet sebezhetővé teszi az embert, és vagy nem szabad érezni egyáltalán, vagy ha mégis, akkor titkolni kell mindenki előtt. Én utálok képmutató lenni, gyűlölöm megjátszani magam, és nem is meg túl jól a dolog általában. Így hát kicsit ki vagyok tagadva a családból.

A családom csupa gyerekből áll akik nem tudták soha túl tenni magukat a gyerekkori hatásokon. Ott van például az anyám aki valami múltbéli hülyeségnek próbál megfelelni egész életében, és képtelen önálló döntéseket hozni, legalábbis olyanokat biztos amik eltérnének a jól begyakorolt megúszós stratégiáitól. Nem tud igazán szeretni, mert önmagával sem elégedett. Egész életében úgy néz ki mintha várna valamire. Határozatlanságát kritikával leplezi. Azt nem tudja mi a jó, de cserébe mindenben amit lát hibákat keres, elemzi és elítéli a világot.

Ott van még apám, aki ha bajba kerül dühös a világra. Gyengeségét támadással leplezi, olyan néha mint egy sebzett vadállat. Semmi olyat nem sikerült elérnie az életben amire büszke lehetne, és most feladta és hátradőlt. Az apja halálának az évfordulóján szabadult meg az apai átoktól, már nem kell neki megfelelnie, és úgy él ahogy boldog lehet. Azt hiszem megtalálta azt amit igazán szeret az életben.

Nagyanyám aki mindig is fojtogatott a szeretetével még komoly befolyással volt érzelmi fejlődésemre. Akkor születtem amikor a nagy fater meghalt, ezért azt hiszem én lettem a pótlék. Kaptam is rendesen. Folyton kelti bennem a bűntudatot azért mert én nem szeretem őt. Gyűlölöm ezért.

Láthatjátok szép érzelmi előmenetelem van, és ebben a káoszban próbálom megtalálni a megoldást a kérdésre: hogy kell szeretni?

Mindig is sokat beszéltem a körülményekről, de még igazán nem sikerült soha magamba néznem. Én milyen vagyok?

Gyerekkoromban azt hiszem a szeretet helyett inkább bűntudatot éreztem, nem igazán voltam önálló, így szeretni sem voltam képes csak úgy magamtól. Megmondták, hogy a nagyikat szeretni kell, így hát azt hittem szeretem is őket. Sosem mertem kimutatni ezeket az érzéseimet, mert hazudni sem akartam. Túl nagy felelősség lett volna ez. Cserébe állandóan szerelmes voltam, már kicsi korom óta. Mindig volt valaki akire ráirányítottam az összes érzésemet.

Először tizenhét éves koromban mondtam valakinek, hogy szeretem. Hatalmas szerelem lett a dologból, négy évig tartott. Pszichológusok szerint az első szerelem pótolja az anyai szeretet hiányt, és ez igen is pótolta. Olyannyira hihetetlen érzés volt, hogy ezen kívül semmi sem számított, minden csak apróságnak tűnt emellett. Ez odáig fajult, hogy mindent leszartam az életemben, a barátokat, a sulit, mindent. Egy éve szakítottam, hogy rendbe szedhessem az elbaszott életemet, és most igyekszem kitalálni, hogy ki is vagyok.

A történethez még az is hozzátartozik, hogy ez a lány egy kis ribanc volt, jó párszor megcsalt engem. Ezt a részt gyakran kihagyom a sztoriból, ez azt hiszem érthető. Azzal, hogy ő megcsalt újra meg újra, elhitette velem, hogy kevés vagyok. Én meg a fenti anya problémák miatt, és azért mert a lány gyönyörű volt úgy éreztem, hogy soha nem lehet nála szebb nőm.

Így hát most itt vagyok nulla önbizalommal, félve a szeretettől és a kötődéstől és próbálok rájönni, hogy hogyan tudnék ismét normálisan szeretni.

A canned material szófordulat a Mistery Method című csajozós könyv egyik eleme. Lényegében arról van szó, hogy olyan sztorikat mesélünk a lánynak, amivel imponálunk neki, azaz vonzó egyéniségünket közvetítjük felé. Leegyszerűsítve vannak bizonyos vonzalom kapcsolók, amiket felkattintgatva szimpátiát keltünk másokban. Szeretném most összeszedni ezeket a kapcsolókat:

A férfiak vezetője: A nők szeretik az olyan férfiakat akik vezéregyéniségek a többi férfi között.

Ahhoz a férfihoz jobban vonzódnak a nők, akiken látszik, hogy más nők már kiválasztották őket korábban. Betudható ez versenyszellemnek, vagy annak, hogy ha más nő már pozitívan ítélte meg a férfit, akkor nagy gond nem lehet vele. (Lássuk be nálunk férfiaknál is előfordul, hogy az a nő aki egy havernak tetszik elkezd nekünk is tetszeni akkor is, ha előtte észre sem vettük őt.)

A nők két féle férfihez vonzódnak. Az egyik a domináns "jó pasi" aki mindenkivel lefekszik és később ott hagyja a nőt, a másik a "férj típus" aki melett meg lehet állapodni, aki majd felneveli a gyereket és eltartja a családot.

A nők szeretik a humoros embereket, azért, mert szeretik magukat fesztelenül érezni, szeretik ha minden könnyed, és előjöhet a gyerekesebb énjük.

Szeretik a változatosságot, és szeretik azt ha zajlik az élet körülöttük, amit természetesen mi férfiak irányítunk. Érdekes ha pl. van valami "balhé" akkor a férfié a felelősség, mert a nő csak sodródik az eseményekkel. Sodorjuk hát jó irányba őket:).

A nők az olyan férfiakban bíznak meg, akiknek nincs ellentmondás a viselkedésükben. Tehát ha a férfi azt teszi amit mond, vagy ha nem cáfolja meg önmagát minden mondatban. Érdekes, hogy teljesen mindegy, hogy mit mondassz, ha nem vagy ellentmondásos elhiszik. Ez azért is van így, mert sokkal inkább érzelmi alapon tudat alatt ítélik meg a dolgokat, mint mi férfiak tudatosan és logikusan.

A bókoknak a személyiséget kell érinteniük nem a külsőt. A bókokban az a jó, hogy sokáig az ember fejében maradnak, és kellemes érzést váltanak ki.

A nőnek is kell valamit nyujtania neked. Ha meg sem szólal, és mégis tetszik neked az gyanút kelt benne, hogy csak le akarsz vele feküdni. Adni kell neki időt, hogy ő is imponáljon neked, ezt egy jó beszélgetéssel lehet megtenni, de annak sem szabad egyértelműnek lennie, hogy te most teszteled őt.

Folyt köv...

Az új blogom születését egy fontos esemény váltotta ki. Elsőre nem tűnik olyan világrengetőnek, hiszen csak arról van szó, hogy két napot egy haveromnál töltöttem garázs-szobályában, és annak ellenére, hogy tanultunk baromi jól éreztem magam. A házuk egy két szintes szedett vedett sorház első eleme a 11. kerületben. Minden romos kicsit, nem működik a mosogatógép, tele van minden otthonilag barkácsolt polc szeméttel és könyvekkel. A háznak saját élete van. Minden sarokban egy növény vagy egy állat bújik meg, három macska, két kutya és egy tengerimalac közül mindíg van egy ami ott motoz a lábamnál. A srácnak két nővérével idősödő apjával és annyával lakik itt, és akkora szeretetet és összhangot tapasztaltam köztük, amekkorát eddig még sosem láttam. Az apa nagyon barátságos figura, aranyos apai tanácsokkal látja el fiát minden pillanatban, és szinte tapintható a szeretet kettőjük között. Először lesokkolt, hogy kakaóval ébresztett minket. Az anya is hasonlóan kedves barátságos nő. Haveromnak mindíg segít kijegyzetelni a tankönyveket, néha beszélgetnek msn-en, és a viszonyuk felhőtlen. Lényeg a lényeg, egy olyan világba kostoltam bele ezalatt a két nap alatt, ami megmutatta nekem, hogy máshogy is lehet élni, lehet szeretni, gondoskodni, és boldognak lenni.

Sok kétellyel küzdöttem az elmúlt évben, és ez az élmény most kizökkentett. Ennek a blognak a témálya természetesen a csajozás körül fog forogni, de további lényege az is, hogy engem is megváltoztasson. A valóság kissé kiszinezet változatát fogom legépelni, de ez ne zavarjon meg senkit, ez egy próba lesz a dolgaim leegyszerűsítésére, és problémáim megoldására.